A kor divatja szerint az uradalmi központok vagy kastélyok szerves részét  képezték a hozzájuk vezető utakat kísérő fasorok, melyek nyáron kellemes lombalagutat biztosítottak a kikocsikázó hölgyeknek és uraknak. Mára csak töredékük maradt meg, amelyek közül kettő helyi jelentőségű természetvédelmi érték. A fasorok kialakítása Jámbor Vilmos nevéhez fűződik.

Parád - Recsk vadgesztenyefasor

A 24. számú utat Recsk és Parádfürdő között mindkét oldalon 90-100 éves bokrétafák (vadgesztenye) sora szegélyezi. Mivel a fák az út szélétől mindössze fél méterre állnak, ágaik és lombjuk összeér. Nyáron zöld alagútban suhannak az autók, de élen is megkapó látványt nyújt a többé-kevésbé azonos méretű fák sora.

A fasort a századfordulón Károlyi Mihály gróf telepített. Egykor Recsktől Parádsasvárig kísérte az utat. Egy részét a két világháború között és a műút kiépítésekor kivágták, így ma kisebb megszakításokkal csak a parádfürdői Cifra- istállóig tart. A jobb oldalon 93, a bal oldalon 83 fa áll. Átlagos magasságuk 12 m, mellmagassági kerületük 120-310 cm között változik.

Parádfürdői Ilona- völgyi fasor

A Mátra másik szép fasora a Parád-Recsk közötti útból nyíló Ilona-völgyi utat kíséri. A 1,5 km hosszú főleg vadgesztenyefákból álló fasor a Mátra egyik legszebb  hidrológiai képződményéhez, az Ilona-völgyi vízeséséhez vezeti a  turistát. Útközben érdemes megállni a Szent István csevicekútnál, de vizéből sajnos már nem ajánlatos inni.

Az Ilona-völgy első szakaszát tavasszal illatozó hársfák hosszú sora kíséri. Ezt a fasort is gróf Károlyi Mihály telepítette a recsk-parádi fasorral kb. egy időben. Az út bal oldalán 170, a jobb oldalán pedig 162, többségében ép fa áll.